A piacvezető amerikai Varsity Brands nemrég beperelte a konkurens Star Athleticát a saját – szerzői joggal védett – vezérszurkolói ruháira rendkívüli módon emlékeztető termékei miatt. Ennek kapcsán nemcsak az a régi vita éledt fel, hogy egy ruhadarab megjelenéséből mi védhető szerzői joggal, hanem a vezérszurkolói ruha, mint olyan mibenlétéről is hosszas filozofálás kezdődött. A szerzői jogi törvény ruházatra vonatkozó sokat bírált szabályozása értelmében jelenleg minták, motívumok, grafikus elemek védhetőek, a szabások, fazonok viszont nem, mivel a domináns vélekedés szerint a ruhák szabása mindössze a praktikumból következik.
Erzsébet királynő szkeptikus.
Még ha ezt el is fogadjuk így, felvetődik a kérdés, hogy mi tartozik a minta, motívum, grafikus elem kategóriájába. Az alábbi, Robert Rauschenberg által festett kép például tekintélyes galériában kiállított, ünnepelt művészeti alkotás, azt hiszem, mégsem hezitálnánk an blokk rányomtatni ruhára vagy táskára, fürdőszobaszekrény dizájnjaként pedig végképp nem tűnne fel az egyezés.
Robert Rauschenberg „fehér festménye”
Vagy képzeljük el a lent látható Mary Quant által tervezet szettet festményként. Miért ne?
Ruhaterv vagy művészet?
A képzőművészet által inspirált divat klasszikus példája Yves Saint Laurent ikonikus, Piet Mondrian festményeit idéző ruhája. Mondrian eredeti képe a szurkolóruha dizájnjához hasonlóan egyenes vonalakból és színblokkokból áll.
Mondrian festménye és az általa inspirált YSL ruha
Ha tehát csak a grafikus elemeket illeti védelem, jó megjegyezni, hogy nem minden műalkotás figuratív. Egy kép esztétikai értékét nagyrészt a kompozíció, az arányok, és a színhasználat határozza meg.
Leonardo da Vinci aranymetszést követő kompozíciói csaknem ellenállhatatlan erővel vonzzák a tekintetet.
Szintén nagy kavart okoz, hogy a jogászok nem értenek egyet abban, hogy mi egy ruhadarab funkciója. Laikusként ahhoz a táborhoz tartozom, akik szerint a ruházat eredendően a test takarására és melegen tartására való, ezen kívül pedig millió másodlagos funkciója lehet, melyek közül a dekoráció csak egy. Véleményem szerint egy ruhaterv védelmezhetőségének eldöntésénél csak akkor jogos a ruhák „eredendő dekoratív funkciójára” hivatkoznunk, ha az ezer másik lehetséges funkcióját (csoportidentitás jelölése, figyelemfelhívás, stb.) ugyanolyan súllyal vetjük latba. A tipikus Marimekko ruhára rámondhatnánk például, hogy a funkciója a figyelemfelkeltés, attól még a rányomtatott minta önálló grafikus motívum.
Itt meg kell említenem egy báli ruhára vonatkozó ítéletet. A bíró „elmés” indoklása szerint a ruhát díszítő tüll és flitterek egyedi formában való elrendezése nem képez a praktikus megfontolásoktól független dizájnt, mivel a báli ruhának az a funkciója, hogy ki legyen csicsázva. (Az ugyan nem tudom, hogy a tulajdonost mi állítja meg abban, hogy bál helyett kutyát sétáltatni menjen a ruhában, ha ahhoz van kedve.)
E logika alapján felkészülhetünk az olyan ítéletekre, mint hogy az első randevúra a nők által előszeretettel kiválasztott kicsi virágos ruha mintája nem védhető, mivel az mindössze szükségszerű eszköze a kívánt romantikus hangulat megteremtésének. Amennyiben követőkre talál, a ruhadarabok merev bekategorizálása tett kísérlet fölöslegesen még tovább fogja bonyolítani ezt az amúgy sem könnyű kérdéskört.
Jelen ügyben a körül van a legnagyobb vita, hogy egy vezérszurkolói ruha betölti-e egyáltalán a funkcióját, ha a megjelenéséből hiányoznak a szokásos csíkos, szegélyes, cikkcakkos elemek. Kicsit utánanézve a témának láthatjuk, hogy a légitársaságoktól kezdve a magas presztízsű iskolákon át a BKV-ig neves tervezőket szokás felkérni az egyenruhák kialakítására, s verseny tárgya, hogy kié a jobb. A Star Athletics mégis azt hajtogatta, hogy a Varsity szerzői joggal védett tervei csupán a vezérszurkolói ruhák szokásos elemeit vonultatják fel.
Varsity Spririt egyenruhák
Véleményem szerint azt mondani, hogy csíkok és színblokkok nélkül el se lehet képzelni vezérszurkolói egyenruhát, szűklátókörű, konvenciókra hivatkozó érvelés. Egy egyszínű, pl. lila, a mellrészén az adott focicsapat nevét szerepeltető kétrészes egyenruha minden olyan élethelyzetben, amikor valóban előkerül a szekrényből, ugyanolyan alkalmas annak a közlésére, hogy viselője az X csapatot támogató szurkoló, mint a hagyományos csíkozott piros/kék/sárga modellek. Ezt a vezérszurkolói egyenruhák valóságban is tapasztalható sokfélesége is alátámasztja. A lenti négy dizájn például radikálisan elszakad a formulától.
A kvázi-bikini csizmával kiegészítve semmilyen értelemben nem konzervatív.
De a szerzői jogi törvény még csak nem is akadályozza, hogy más tervezők is csíkokat és cikkcakkokat használjanak, csak ne pont ugyanabban az elrendezésben és színkombinációban, mint a Varsity Brands. Elvégre attól, mert a Burberry levédett egy bizonyos típusú skótkockát egy bizonyos színkombinációban, még ezer másmilyen skótkocka maradt, amelyet szabadon felhasználhatunk. Attól pedig, mert az Adidas által tervezett tripla csík rendkívüli népszerűségnek örvend a ruhaiparban, az Adidasnak továbbra is joga van az alkotásához, amit, a Marc Jacobsszal szemben az Adidas javára nemrég meghozott bírói döntés is megerősített. Az ügy kapcsán fel kell ismerni, hogy a formatervezésben minden kicsi részlet befolyásolja, mennyire mutatós egy termék, és ezáltal mennyire versenyképes más termékekkel szemben. A vezérszurkolói ruhán nem varázsütésre jelennek meg a tipikus csíkok, szegélyek és cikkcakkok, hanem tudatos döntések sorozata folytán. A Varsity Brands javára hozott döntést ellenző érvelés ezen alkotói munkát semmibe veszi.
Utolsó kommentek